Megkerestem pár barátomat, hogy ha tudnak állást szóljanak nekem/értem pár jó szót. Mindenki együttérző volt, adtak néhány jó tanácsot, némelyek olyan helyzetben voltak, hogy ennél többet is tudtak tenni. Adtak 1-2 nevet, e-mail címet, ahova érdemes jelentkezni.
Azóta az egyik barátom, hívott, hogy ha tudok állást szóljak neki/érte. :(
A másik helyen voltam interjú(ko)n, és egy hónapnyi tornáztatás után ma megmondták végre, hogy nem vesznek fel. Legalább nem tartanak tovább bizonytalanságban. Apró örömök az életben.
Alig raktam le a telefont, egy volt kollégám hívott, és mondott egy e-mail címet, ahova küldjek önéletrajzot! Van még remény.
Sajnos senki nem ígér semmit, de azt legalább betartják. Nem csodálom, ki az aki manapság bármit biztosan tud a jövőről?
Úgy néz ki, hogy lesz szabadidőm, ezért elhatároztam, hogy kialakítok egy napirendet, hogy ne folyjon el az időm. Rakok bele vásárlást, takarítást, csokievést, nyelvtanulást, tornát, olvasást. Tovább nem jutottam, mert nem volt rá időm. :)
Írtak a csajok, hogy találkozni kéne. Visszaírtam, hogy én ráérek, és szívesen dumálnék velük.
Azért nem vagyok nagyon feldobva, hogy a legbiztosabbnak tűnő helyből semmi sem lett. Ha tudnám, hogy 3 hónap múlva lesz melóm, még élvezném is az itthon létet, de így... A család miatt tartom magam, nem akarok nekik nyavalyogni, így is aggódnak anyámék, hogy mi lesz velünk. Hol lelkesítenek, hol vigasztalnak, de egyiktől sem leszek jobban, sőt a vigasztalástól majdnem sírok. Én sem tudnék magamnak semmi lelkesítőt mondani. Azt hiszem, az a legjobb, ha elküldöm a pályázatokat, és a továbbiakban nem is foglalkozom a dologgal. Leginkább rajtam múlik, hogy érzem magam ebben a helyzetben, én meg inkább jól érezném magam, mint rosszul. Na, ezért is lesz jó a csajokkal találkozni.
Gondolkodtam külföldi melón is, de őszintén szólva, nem gondolom, hogy annak nagyobb az esélye. Azért nézek valami EU-s állásportált. Ha bárkinek van ilyen tapasztalata, örülnék, ha megírná.
